Films of the Weekend

A hétvége filmjei: Vicky Cristina Barcelona (sz) és Ollókezű Edward (v)

Vicky Cristina Barcelona /2008/

Imádom Woody Allent.
Intelligens, humoros, nem veszi (túl) komolyan se magát, se a világot - nagyon jó tulajdonságok.

Szeretem a világokat, amiket teremt, ahogy szemléli a környezetét és ahogy azt megjeleníti - humorral, ki-kifordítva, feneke tetejére állítva, ironizálva, elvonatkoztatva, de nagyon találóan.

Nők és férfiak közti kapcsolatok - kimeríthetetlen és Allen által nagyon kedvelt téma. Ahogy a különböző kultúrákba való belekóstolás, Európa mint csodálatos szellemi táptalaj és a művészetek, művészek titkos világa - minden benne van ebben a filmben.

Egyszerre valóságos és nagyon regényes.

Gyönyörű képek, kellemes zene, "woodyallenes" dialógok (egyszerűen nem találok rá megfelelő jelzőt), elidegenítő, de a hangulathoz és Allenhez tökéletesen illő narráció... és szuper színészek.

Scarlett Johansson szép, szexi és jól játssza a tündérien ártatlan szöszkét, különösen az egyik jelenetben, mint egy elveszett kicsi lány.

Penélopé Cruz szenvedélyes, egzotikus, csábító és őrült. Mármint a karaktere. Maria Elena.

Javier Barden tökéletesen testesíti meg a vonzó, titokzatos festőt, az életigenlő, szabad, de állandóan ugyanabba a szerelmi csatározásba visszaeső (élet)művészt.

És ne felejtsük el Rebeca Hallt sem, aki bár nem lesz tagja az izgalmas háremnek, mégis vele teljes a történet. Szép, kedves, szeplős, szerintem kicsit hasonlít Scalett J.-ra és fontos, szomorú, igaz az ő szála a filmben.

Sokszor meg kell nézni ezt a filmet. Sok Woody Allen-filmet kell nézni.

Ollókezű Edward (Edward Scissorhands) /1990/

Régen azt hittem, Tim Burton szörnyűséges horrorokat ír és rendez, és hogy az Ollókezű Edward egy ezek közül a vérszomjas horrorok közül. Tévedtem.

Tim Burton világa keserédes, fájdalmasan szép. Sajnálattal teli félmosoly, csodálattal teli egész, párás szemek. Valami ilyesmi.

Egy eredeti ötlet, szép, mesés kivitelezés és tanulságos mondanivaló.

A Johnny Depp&Tim Burton párosításból mindig valami jó sül ki. Az ollókezű volt az első, aztán jött többek közt a Charlie és a csokigyár, A halott menyasszony, a Sweeney Todd és az Alice Csodaországban.

Szóval Johnny Depp méltó partnere Burtonnek. Nehezen felismerhető, de gyönyörűek a szemei, megindító az arcjátéka és zseniális a mozgása.

Winona Ryder szép, igen, de Dianne Wiest játéka fogott meg igazán. Ehhez hozzá kell persze tenni, hogy az övé igen hálás szerep, na de akkor is.

A történet talán a 60-as években játszódik, gyönyörűen stilizált amerikai kertvárosban. Egyszerűen fantasztikus, hogy mennyire elvont és mégis mekkora alapja van a gyárilag ugyanolyan autók, házak és feleségek világának, borzasztó pasztellszínekben játszik minden, igen, csak a színek különböztetik meg a dolgokat.

Abszurd a történet, de igazi, hiteles tömegreakciókat mutat és emberi jellemeket, érzelmeket és tetteket. Tim Burton egy elvont sztorit talált ki, hogy valós problémákról beszéljen. Valaki önmagában elmerül ebben a bizsergetően riasztó és hívogató világban, valaki társadalomkritikáról elmélkedik... Annyi lehetőség van ebben a filmben. Annyi finomság.